A közönséges lucfenyő

lucfenyoA közönséges lucfenyő (Picea abies) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. 30-40 méter magas, hengeresen kúpos koronájú fa. 1-2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelei 4 élűek, mindegyik oldalán alig látható levegőnyílásokkal. Toboza a nemzetségen belül nagynak számít, 8–16 cm hosszú („szivartoboz”). Hazája Észak- és Közép-Európa. Tipikus hegyvidéki faj. Magas hegységekben állományképző („fenyőöv”). Nálunk az Alpok nyúlványain őshonosnak tartják. Elsősorban erdészeti szempontból értékes mint faanyag és mint karácsonyfa. Páraigényes mozifiton, eredeti előfordulásának megfelelő hegyvidéki klímát és üde talajt kíván. Száraz, sovány talajra, városi klímába nem való.

Megjelenése

Egyedei elérhetik az 50 méteres magasságot, törzsük átmérője a 2 métert, életkoruk akár az 500 évet. (Bolygónk jelenleg ismert legidősebb élőlénye “Az Öreg Tjikko”, a szénizotópos kormeghatározás alapján 9550 éves.) Leginkább az Alpok és a Kárpátok 800 és 1800 méter közötti területein alkot zárt erdőségeket. 1–2 cm es sötétzöld, keskeny, négyélű, kemény tűlevelei egyesével a hosszúhajtásokon szórtan állnak. Tobozai felfelé állnak, majd ősszel, amikorra megérnek, lecsüngenek, és egészben hullanak le, ekkor már 15 cm hosszúak. A fák kérge vörösesbarna, esetleg szürke, vékony csíkokban leváló. Koronájuk többnyire sűrű, kúp alakú, törzsük pedig egyenes. A szabadon, nem csoportosan élő egyedek alsó ágai a földig is leérhetnek, ahol nem ritkán le is gyökerezhetnek. A sűrű erdőkben az alsó ágak fokozatosan elszáradnak és a törzs egy bizonyos magasságig csupasz. Kúp alakú koronája védelmet nyújt a sűrű havazás ellen. Az ilyen koronán kevésbé marad meg a hó, így jobban bírja sűrű hóesést, ami jellemző életterére.

A nemzetség összes fajára jellemző, hogy kezdetben nagyon lassan nő. Tíz év alatt egy, esetleg két méter magasra nőnek, majd gyors növekedés ideje következik, és 30-60 évesen érik el a 25-30 méteres magasságot. Az intenzív növekedésük 100-120 évig tart. A lucfenyők nemzetségében mintegy 50 faj, és ezen belül 250 fajta található. Leginkább a kontinentális éghajlatot kedveli. A talajjal szemben nem igényes. A gyökérzete sekély, szétterülő, ezért igen könnyen esik a viharok áldozatául.

Egy hektár lucfenyő a nyár folyamán kb. 30 kg illóanyagot bocsát ki, ami elég egy város levegőjének megtisztításához. A városok utcáira sűrűn kiültetett lucfenyők elnyelik a zajt, így a mögöttük lakó emberek szinte teljesen zajmentes környezetben élnek.[forrás?]